2018. január 13., szombat

Leiner Laura - Ég veled (Iskolák Versenye 1.)

Már hétfő óta magammal hordoztam a könyvet, mégis csak tegnap este volt időm elkezdeni és épp most fejeztem be.

Már a legelső oldalnál kiakadtam. Magyar író, magyar könyve, mégis egy angol számból vett idézettel kezdődik. Mi ez? Megértem, ha a történetbe beleszövi, de hogy ezzel kezdeni...

Ezután Laura ismét tudott újat mutatni, most éppen azt, hogy milyen nem kedvelni a főszereplőt. Sosem értettem azokat, akik azt mondták, hogy nem kedvelik egy-egy regény főszereplőjét. Hogy lehet ez? Róla szól a könyv, rajta keresztül látjuk az eseményeket. Mégis, Hannát kifejezetten nem kedveltem. Nem tetszett, hogy sajnáltatja magát, hogy azt hiszi neki a legrosszabb. Én is átéltem azt, amit ő, sőt hosszabb időn keresztül, mégsem viselkedtem így. Az meg, ahogy az apján uralkodik... Értem, hogy félti. De az apja egy felnőtt férfi, ne mondja meg neki, hogy mit csináljon. Ráadásul miért csak az apját félti ennyire? Magával miért nem törődik ugyanúgy, mint vele? Hanna úgy gondolja neki mindent szabad, az apjának meg szinte semmit...

Az iskolai csapatverseny jó ötlet, azonban egyáltalán nem reális az ábrázolás. Nyári szünidőben két hetes versennyel egybekötött nyaralás? Jól hangzik, de Magyarországon a következő pár évtizedben nem lesz ilyen, legalábbis az oktatás jelenlegi állapotából kiindulva.

Nem nagyon jártam táborokba, de szerintem ha már ennyi diák van egy helyen, akkor minimum, hogy tartanak egy bemutatkozó estét, hogy kicsit jobban megismerjék egymást. Vagy én gondolom rosszul? Mert a a könyvben valahogy ez kimaradt. Hanna és társai két csapattal kerülnek közelebbi kapcsolatba, a többiekről szinte semmit nem tudunk. Bár azokról sem sokkal többet, akik közel állnak a lányhoz.

Ami engem még zavart, az az, hogy nem tudott Laura új szereplőket hozni. Annyi összefüggés található régebbi szereplői és a mostaniak között, ami engem már zavart. Pl.:
Reni - Hanna
Kinga - Bernadett
Zsolti - Lóri
Karcsi - Zsombi
Cortez - Kornél
Bálint/Geri - Máté
Ezek csak azok, amik így hirtelen beugrottak, ha tüzetesebben megvizsgálnám, akkor biztos lenne még néhány.

A nehéz kezdet ellenére a könyv egy idő után beindult és élvezhetővé vált. A feladatok ötletesek, a cselekmény pörgősebb lett. A poénok pedig megmentették a könyvet. Na meg Hanna nagyija, aki nagy kedvencem lett, talán mert annyira hasonlít a saját nagymamámra. 😄

Így az olvasás után azt tudom mondani, hogy talán már kinőttem Laura könyveiből. Már az Ég veled megjelenését sem vártam annyira, mint a régebbi megjelenéseket. Ha lesz lehetőségem, akkor lehet elolvasom majd a többi részt, de nem fogok sürgető vágyat érezni rá. Pedig tetszett, hogy végre matekos főszereplőt kapunk, nem pedig olyat, aki mindenből jó (Reni) vagy aki egyáltalán nem jeleskedik a tanulásban (Beka).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése