2018. január 12., péntek

A hullám (Die Welle)

Hittan órán javasolt nekünk a tanárnőnk egy filmet és mivel összevont óra volt, így el is kezdtük nézni. Abban a fél órában szinte teljesen beszippantott. Ma megnéztük a barátommal és vegyes érzéseim vannak. Dennis Gansel filmjének alapja Todd Strasser azonos című, igaz történeten alapuló regénye.

Egy átlagos középsuli, átlagos diákokkal.
Egy projekthét.

A projekthetek nálunk annyira nem elterjedtek. Igazából annyi a lényege, hogy egy adott téma köré épül az egész hét. Egyik főszereplőnk, a tanár Rainer Wenger azt a feladatot kapja, hogy az autokráciát ismertesse meg a diákokkal. Félredobja  a hagyományos tanítási módszereket és egy kísérletbe kezd az osztállyal, hogy megtapasztalják és megértsék az autokrácia lényegét. Azonban, mint ahogy várható, kicsúszik kezéből az irányítás. A diákok, akik azt hitték, hogy nem történhet meg még egyszer olyan, mint Hitler idejében, mert túl sokat tudnak róla, teljesen kifordulnak magukból. Túlságosan naivak voltak. Nem ismerték fel, hogy mire megy ki a játék. Akik mégis felismerték, azokat meg kiközösítették. A pozitív változások, mint a fegyelem vagy az összetartozás érzése mellett megjelenik a negatív oldala is a dolognak, erőszakosak lesznek azokkal szemben, akik nem tartoznak a csoporthoz. Wenger túl későn jön rá, hogy mennyi mindent elrontott, de akkor már elkésett vele, a film egy tragédiával zárul.

Véleményem szerint Wenger túlságosan felelőtlen tanárnak. Nem szabadna belekezdenie egy ilyen kísérletbe 17-18 év körüli diákokkal, túlságosan befolyásolhatóak, keresik önmagukat még és a helyüket a társadalomban. Nem véletlen, hogy a fiatalok alakították annyiszor a történelmet, bennük még megvan a vakmerőség és a bátorság, hogy lépjenek. Csak egy vezetőre van szükségük, akiben megbízhatnak, Wenger pedig pont ezt adja meg nekik. Arról nem is beszélve, hogy ha van olyan diák is közöttük, aki nem kap elegendő figyelmet vagy éppen van egy kis mentális problémája és fogékonyabb az ilyen dolgokra.
Egy közösségbe tartozni jó dolog. Menő név, logó, összetartozás, közös kézjel, különbségeket elfedő uniformis. Mi más kellene a diákoknak? Megrészegülnek ettől az érzéstől és egyre inkább ki akarják terjeszteni. Nem gondolkoznak, nem látják min mennek keresztül. Párkapcsolatok, barátságok mennek tönkre. Elszakadnak a a diákok a valóságtól.

Az alapötlet jó, azonban ehhez hullámzó színészi játék társul. Annyira közömbösen játszanak egyesek, hogy tönkreteszik az élményt. Ami engem még zavart, az a sok lezáratlan szál. Egy biztos, érdemes megnézni a filmet és elgondolkozni rajta.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése