2018. április 17., kedd

Cassandra Clare - Bukott angyalok városa (Végzet ereklyéi 4.)

Majdnem pontosan egy évvel az Üvegváros után kezdtem el a Bukott angyalok városát, így csak halvány emlékeim voltam arról, hogy mi is történt pontosan, azonban olvasás közben eszembe jutottak a történések.

Főhőseink visszatérnek New Yorkba és élnék Árnyvadászokhoz képest nyugis életüket, ha megtehetnék. Clary elkezdi az edzést, valamint kapcsolatuk is kiteljesedhet reményeik szerint, már amennyire Jocelyn hagyja.

Újra találkozunk Simonnal is, aki a "vámpír csáberejének" köszönhetően két lányt bolondít egyszerre, bár nem tartom a legjobb ötletnek egy Árnyvadásszal és egy vérfarkassal szórakozni, akik akár a másodperc töredéke alatt képesek lennének különböző módszerekkel megölni. Bár nem igazán ismerősként, de újra üdvözölhetjük a banda többi tagját is és egy új sráccal is bővülnek.

Clary és Simon kapcsolata kicsit ellaposodik érzésem szerint, mivel mindketten inkább a saját kapcsolatukkal foglalkoznak, pedig én imádom a fiú-lány barátságokat, mert jó olvasni, hogy létezik ilyen még. Azonban Jace és Simon kicsit több időt töltenek együtt, ami vicces beszólásokat eredményez néhol és jó látni, hogy foglalkoznak egymással.

Hogy hőseink nehogy unatkozzanak, kapunk egy rejtélyt is, amit Clary és Jace szemszögéből is látunk kibontakozni, valamint egy másik szálon Simonnál is. Ezzel kapcsolatban volt egy olyan rész, ahol én egyből átláttam Jace viselkedésén, nem is értettem Clary hogy nem látja, hogy nem oké valami a BARÁTJÁVAL.

A történetet még végigkíséri Jocelyn és Luke esküvőjének előkészületei, azonban maga az esküvő már nem szerepel a könyvben.

Kíváncsian várom a következő részt, mivel ennek ismét függővége volt, így olvasásra úgy ajánlom, ha a következő kötet is a közelben van. :D

2018. április 11., szerda

Top 5 Szerda - Írók, akiknek automatikusan megveszed a könyveit

Tudom, tudom elég sok szerdát kihagytam, de sajnos nem igazán volt lehetőségem írni, sok minden volt az utóbbi hónapokban. Azonban most itt vagyok és hozom a mai témát. A Molyos zónát itt találjátok.
A mai nap témája: olyan scifi-fantasy írók, akiknek automatikusan megveszem a könyveit. Nos, ebben picit csalok, mert diákként nem nagyon tudok minden egyes könyvet megvenni, amit csak akarok, szóval azokat az írókat gyűjtöm össze, akiknek automatikusan elolvasom a könyveit, amint ehetőségem van rá.

1. Cassandra Clare
Jelenleg épp a Végzet ereklyéi sorozat negyedik részét olvasom, azonban a többi könyve is várólistás, reményeim szerint minél hamarabb el tudom olvasni azokat is (ha túlélem a két előrehozott érettségit).

2. J. K. Rowling
Mint oly sokan mások, én is imádtam a kis varázslótanoncok történeteit, szerintem kevesebb, mint fél év alatt olvastam ki a sorozatot (milyen jó is volt 12-13 évesen, sok időm volt olvasni :D).

3. J. L. Armentrout
Talán ő lesz a kakukktojás, ugyanis tőle van meg a legtöbb könyv, talán 2 hiányzik csak a Luxen sorozatából és a legtöbbet olvastam is.

4. Rick Riordan
Percy kalandjait ugyanolyan áhítattal követtem 14-15 évesen, mint előtte Harryék kalandjait, azonban itt is az időhiány az ami miatt nem tudok annyi Riordan könyvet olvasni, mint annak idején, de automatikusan felkerülnek várólistára és reménykedek, hogy valamikor talán el is fogom tudni olvasni.


Nos, ötödiket nem találtam, mert annyira nem szoktam egy-egy íróhoz lekötni magam, hogy az összes könyvét elolvassam, inkább a tartalmat nézem, nem pedig azt, hogy ki írta. Nektek kik a kedvenc scifi-fantasy íróitok? Örömmel fogadom a javaslatokat is, ha tudtok ajánlani valakit, akit nem szabad kihagyni.

2018. április 9., hétfő

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén (Gyilkos a vonal végén 1.)

Az ifjúsági irodalom kedvelői számára Marni Bates neve, valamint a Móra kiadó LOL sorozata biztosan ismerősen cseng. Bates 6 könyve jelent meg mostanáig a kiadó gondozásában, az jelenleg 23 részes LOL-könyvek sorozatban. A leírás szerint belevaló, hétköznapi lányokról szólnak a sorozat tagjai, azonban mindegyik kicsit más témát dolgoz fel.

Ez a 2016-ban megjelent sorozatnyitó kötet tökéletesen beillik a LOL-könyvek közé, kicsi romantika, kicsi bénázás, tini főszereplők, laza történetvezetéssel. Tipikusan egy délutános/napos könyv, amit jó elővenni, mikor ki akarjuk kapcsolni az agyunkat, de nem igazán mondanám újraolvasósnak. Nem csalódtam ilyen tekintetből benne, mert egy könnyed olvasmányt kerestem két komolyabb könyv mellé a könyvtárban.

Ami engem viszont zavart, hogy olyan érzésem volt mintha jó néhány mondatot bekezdést kihúztak volna a szerkesztők, utána pedig nem lett rendesen átdolgozva a szöveg azon része elmondanak kb egy mondatot és már ott is vannak a kocsival.
Maga a történet amúgy szintén nem nagy durranás, legalábbis nekem ismerősnek tűnt: apuci lelépett, anyuci cserélgeti a pasikat, csajszikánk pedig belekeveredik valamibe, amibe nem kellett volna és ezért veszélybe kerül az élete. Adott még két legjobb barát, egy lány és egy fiú akibe csajszika persze szerelmes. Na meg ne felejtsük el a bunkó srácot sem, hisz ő is ott szerepel a tökéletesen klissés sztori hozzávalói között. Valamiért azonban mégis megfogott a történet és várom a következő részét, amiről eddig semmi infó nincs.

2018. február 26., hétfő

Nyikolaj Vasziljevics Gogol - A ​köpönyeg


A kötelező olvasmányok a suliban bénák. Évtizedek óta nem változtatták a listát, így van "szerencsénk" ugyanazok a könyveket végigszenvedni olvasni, mint amiket szüleink és nagyszüleink, pedig már az ő idejükben is elavultnak számítottak. Én könyvmolynak vallom magam, de arra nagyon nehezen lehet rávenni, hogy elolvassak egy kötelező olvasmányt, így volt ez most is, mikor határidő után, szinte utolsónak olvastam el Gogol novelláját. Előre is bocsánat, ha valakit megbántok a véleményemmel!


Akakij Akakijevics egy szürke, szinte láthatatlan kishivatalnok, aki képtelen szociális kapcsolatok kialakítására, megvédeni magát vagy akár csak előrelépni. Megelégszik azzal, hogy monoton munkát végezzen kevés pénzért. Ahelyett, hogy élne, hazaviszi a másolnivalókat és azzal foglalkozik. Mikor lenne esélye előrelépni, akkor is csak bepánikol és nem képes teljesíteni a feladatot.

Sok vívódás után új köpönyeget készíttet magának, amiért rengeteg nélkülözést bevállal. Itt jellemfejlődés kezdődik nála, szinte felébred addigi kábulatából, életre kel és olyan izgatottan tervezi, majd várja a köpönyeget, mint szülők gyermekük születését vagy szerelmesek a találkozást. Munkatársai észreveszik ezt a változást és viselkedésük is megváltozik Akakij irányába, nem piszkálják, hanem beszélnek vele, meghívják egy estélyre magukkal.

De miért is lenne innentől minden szép és jó? Ahogy megy hazafelé, a köpönyeget, mely az élete egyetlen boldogsága, ellopják tőle. Hiába próbál mindent megtenni, sehogy sem tudja visszaszerezni a köpönyegét és belehal a "bánatba" (igazából abba, hogy a kinti hideg, szeles időben köpönyeg nélkül mászkál).

Jelentéktelenségét bizonyítja, hogy munkahelyéről is csak a temetés után négy nappal küldenek valakit, hogy megnézze mi van vele. Hogy legyen még plusz tíz oldal szenvedés, Akakij Akakijevics szellemként visszatér kísérteni azokat, akiken köpönyegen lát, hogy így bosszulja meg saját köpönyegének ellopását.

2018. február 4., vasárnap

Összetörve

Ismered azt az érzést, amikor mintha nem is a saját testedben lennél? Mintha csak kívülről figyelnéd az eseményeket. Vagy mintha rémálomban lennél és várnád, hogy valaki felébresszen. Sajnos ezt éltem át egész héten. 

Hétfőn este épp meccsnézéshez hoztam fel nasit, mikor apa bejött a szobámba. Felhívta egy rokon. Nagyapa nagyon rosszul van. Ott vannak a mentősök is. Menjünk amilyen hamar tudunk. A háromnegyed órás út 25 perc volt, ahogy a bátyám vezetett. Megálltunk a házuk előtt. A mentő még ott állt, de egy mentős már kint volt. Keresztanyám a ház előtt várt minket és sírt. A bejárati ajtó tárva-nyitva. A nappaliban bérmakeresztanyám és az öccse sírtak. Rohantam fel a lépcsőn és ahogy befordultam nagyiék szobájába, akkor megláttam ott feküdni a földön nagyapát. Meghalt. Elkéstünk.

Az este további részében próbáltam nyugtatni és támogatni nagyit és a többi rokont. Nem tudtam felfogni mi történt. Az én drága, életerős, imádnivaló nagyapám meghalt. A mentősök elmentek, jött az ügyeletes doki, majd megérkezett a temetkezési vállalkozó két embere is. Éjfél után ment el mindenki. Apával úgy döntöttünk ott maradunk. Nagyival aludtam. Ott, ahol nagyapának kellett volna aludnia. Abban a szobában, ahol még délután tv-t nézett, evett. Abban a szobában, ahol a mentősök küzdöttek az életéért. Abban a szobában, ahol meghalt. Amíg nagyi intézkedett, addig én a szobában már korábban rendet raktam, visszarendeztem a megszokott formába. Semmi sem utalt látszólag arra, hogy mi történt ott, de a tudat...

Másnap apa és nagyi intézték a temetést, én pedig ott maradtam abban a házban, ami mindig is az otthonomat jelentette. Néhány rokon átjött segíteni, délután pedig dédnagymamámhoz eljött a házi doki, adott neki nyugtatót és úgy mondta el neki, hogy mi történt. 93 évesen elvesztette az egyetlen gyermekét.

A héten minden nap volt valami teendőm, amivel többé-kevésbé elfoglaltam magam. Legalább százszor végighallgattam a hétfő este történetét, mikor hívták nagyit telefonon és elmondta mi történt.

A legnehezebb talán a péntek volt. Temetés. Sajnos a családban nem ez volt az első az elmúlt egy évben. Tavaly márciusban meghalt anya (hosszú betegség után), utána áprilisban nagyapa egyik unokatestvérének férje, majd szintén áprilisban anya egyik nagybátyja is. 4 halál, 10 hónapon belül és mind rákosak voltak, bár elvileg csak anya halálát okozta a rák.

Tegnap jöttünk haza. Addig voltam erős. Mikor lebontottam a sapkát, amit nagyapának készítettem, akkor kiborultam és nagyon sokáig sírtam. Jobb lesz ez valaha? Ami még nagyon fáj, hogy rájöttem, szinte nem is ismertem a nagyapámat, egy rokon említette, hogy háromszorosan kitüntetett katona volt. Ezt és valószínűleg még sok más dolgot nem tudtam róla és már soha nem is fogja tudni elmesélni. Fogalmam sincs hogy fogom összeszedni magam. Holnaptól ismét megyek suliba. Rengeteget kell pótolnom, közben pedig érettségire is kell készülnöm. Valamint így a jogsi megszerzése is egyre sürgetőbb, hisz hiába ott lakik keresztapám nem messze nagyiéktól, ő mégsem olyan típus, akivel lehet órákon keresztül vásárolni.

Ha élnek még a nagyszüleid vagy bármilyen idősebb rokonod, akkor beszélgess velük sokat, sosem tudhatod lesz-e legközelebb. (Persze ez minden rokonra igaz, csak az idősebbekre fokozottan normál esetben.)

Végül a dal, ami segített nekem ma, bár nem tudom miért:

2018. január 29., hétfő

Az első félév margójára


Dobpergés, pezsgőbontás és felkiáltás: túléltük!
Minden diák büszke lehet magára, hisz egy újabb félévet éltünk túl, és míg egyeseknek ez azt jelenti, hogy egyre közelebb van a tanév vége, mások szomorúan, félve vehetik tudomásul, hogy közeledik a ballagások és érettségik ideje. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik hozzám hasonlóan előrehozott érettségit fognak tenni, így egyszerre örülnek a nyári szünidő közeledtének és félnek az érettségi(k)től. De tekintsünk most el ezektől. hisz aminek meg kell történnie, az meg fog történni (persze ezzel nem azt mondom, hogy senki ne készüljön az érettségikre). Tekintsünk vissza az első félévre és gyűjtsünk egy kis erőt a továbbiakhoz abból, hogy mennyi mindenen túl vagyunk már.

Szeptemberben elkezdődik a visszaszokás időszaka. Gondolom hozzám hasonlóan mindenki szomorúan intett búcsút a semmittevésnek és a délig alvásnak. Ez az átmeneti időszak talán a legnehezebb: a megszokás reggelente még az ágyban tartana, az idő már hűvösebb, de még mindig jobb lenne kint sétálgatni, mint a tanteremben ülni 7-8-9. órában, délután és este pedig az elektronikus eszközök és az internet csábítóan suttogják a fülünkbe, hogy: "na gyere, mutatok valamit érdekeset, emlékszel arra hogy nyáron milyen jól éreztük magunkat együtt? Ne hanyagolj el most sem, ne távolodjunk el egymástól, én szeretlek, foglalkozz velem, ráér az a kétezer oldal tanulnivaló". Ismerős? Ez az az időszak, amikor a tanárok még jófejnek tűnnek és az első órán beszélgetés van, utána pedig elkezdődik a folyamatos hajtás.

Októberben már mindenki fáradt és csak az őszi szünetet várja, amire a kevésbé jószívű tanárok rengeteg házit adnak természetesen, na nem folyékony formában, hanem papír alapon. Mi októberben már gőzerővel készültünk a gólyabálra, amit november 17-én tartottunk és rengeteg feladatunk volt, így a tanulás és szervezés mellett annak, aki tényleg odatette magát, semmi ideje nem volt.

Novemberben lezajlott az előbb említett gólyabál, amire 2 hónapot készültünk, tartott 5-6 órán keresztül és 1 óra alatt eltüntettünk mindent, ami arra utalt volna,  hogy fél órával korábban még egy gimis gólyabál zajlott ott. Ezután visszatértünk a szürke hétköznapokba.

Decemberre már beleszokunk a hajtásba, hisz "jajj mindjárt itt a félév és még egy jegyetek sincs/még csak ötven jegyetek van". Tudjátok, ez az az időszak, mikor szinte minden tantárgyból ugyanakkor van összefoglalás és témazáró és egy héten megírtok 4-5-6 témazárót, ki eredményesebben, ki kevésbé. Ami éltet csupán a téli szünet és a karácsony közeledte (mert akkor biztos lehet majd pihenni, persze ha hagyja a lelkiismereted), na meg a kórosan sok energiaital/kávé/fekete tea fogyasztás (jómagam a fekete teát részesítem előnyben a másik kettővel szemben).

Januárban befejeződik a dolgozatmaraton, akik egész félévben kiegyensúlyozottan teljesítettek, azok hátradőlhetnek, akik pedig nem annyira, azok javítanak, mert persze azt az utolsó pillanatban kell. Hogy valami szép is legyen ebben az időszakban, január környékén felvetődik a kérdés, hogy hova menjen az osztály osztálykirándulásra? Kezdődhet a boldog és gondtalan (na persze) tervezgetés, ami színt visz a hétköznapokba. 

Ugye, hogy így visszatekintve bámulatos, hogy mennyi mindent megtettünk? Gyűjtsön mindenki ebből erőt a következő hónapokra. Itt pedig lecsekkolhatjátok mennyi idő van még a nyári szünetig. 😉

2018. január 24., szerda

Top 5 Szerda - Könyvek, amik rengeteg kérdést felvetnek

Ismét szerda, újabb Top 5 Szerda bejegyzés. A Molyos zónát itt találjátok. Bár ma 5 helyett csupán 3 könyvet hoztam.
A mai nap témája: Olyan könyvek, amelyeket vagy utáltál vagy csak okésak voltak, viszont rengeteg dolgot, kérdést felvetnek.



1. Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Majdnem pont egy éve olvastam, vonaton ültem és bár szenvedtem vele, de kiolvastam. A történetet ismertem, láttam már korábban a filmváltozatot és talán ez az egyetlen eset, ahol azt mondom, hogy a film jobb, mint a könyv. Annyira érthetetlennek tűnt akkor, hogy sajnáltam, hogy megvettem ezt és a második részét is, amit a mai napig nem olvastam el. Elgondolkoztam, hogy vajon ez most mi is akar lenni. Mennyire volt bedrogozva? Esetleg csak nekem nincs elég ismeretem az értelmezéshez? Vagy csak a magyar fordítás sikerült így? Nem tudom, de nem fogok egyhamar újra megpróbálkozni vele.


2. On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?
Megint egy tavalyi olvasás. Nagyon vártam ezt a könyvet, mivel gyönyörű a borítója és érdekesnek tűnt a történet is. Sajnos csalódtam benne, ezt a Molyos 3 csillagos értékelés is elárulja szerintem. Sok minden nem lett megfelelően kidolgozva, megmagyarázva. Elgondolkoztam rajta, de sajnos nem találtam választ.


3. Leiner Laura: Ég veled
Nos, erről volt itt nemrég egy értékelésem, ahol kifejtettem miért nem tetszett. Nem szeretném ismételni magamat csupán annyi kérdésem lenne Laurához: miért? Annyiféleképpen meg lehetett volna oldani, annyi apró hibát ki lehetett volna kerülni. Jó az alapötlet, de tőle ettől többet várnak az olvasói. Talán túl magasra tette az eddigi könyveivel azt a bizonyos mércét.


2018. január 22., hétfő

Élménybeszámoló - A Magyar Kultúra Napja fiatalosan

Ez nálunk készült,
én sajnos pont nem vagyok rajta,
mert fent ültünk
Ma egy rendkívüli megemlékező műsorban volt részem, ugyanis a giminket meghívták a Kávészünet zenekar koncertjére, akik szebbé tették a napunkat és nem csak azért, mert suli időben volt. 😄

A Magyar Kultúra Napját 1989 óta rendezik meg január 22-én, mivel Kölcsey ezen a napon tisztázta le a Himnusz kéziratát 1823-ban.

A Kávészünet zenekart szerintem elég sokan ismerhetik, nekünk sem volt ismeretlen, legalább a Mama című feldolgozásukat mindenki hallotta már.

Fiatalosan sikerült a megemlékezés, mely alatt több feldolgozást is hallottunk, kicsit sikerült feltöltődni is és egy kis erőt adott a további órákhoz (és khm a látvány sem volt utolsó, az iskola lányrésze, szóval a nagy többség eléggé élvezte a műsort 😄). Remélem máskor is lesz hasonló rendezvény, amire elmehetünk, hisz a fiatalokat az ilyenek fogják meg, nem az, mikor teljesen unottan felolvas valaki három-négy verset.

A zenekart megtaláljátok Instagramon, Facebookon és Youtube-on. Remélem másnak is lesz lehetősége élőben meghallgatni őket! 😊

2018. január 17., szerda

Top 5 Szerda - Felejthető könyvek

Ismét szerda, újabb Top 5 Szerda bejegyzés. A Molyos zónát itt találjátok.
A mai nap témája: felejthető könyvek, arra sem emlékszel szeretted vagy utáltad.
Annyi biztos, hogy ez egy kemény menet lesz. 😄


1. Danielle Steel: Várnak rád a hegyek
Valami rémlik a történetből, na meg ha Danielle Steel, akkor biztos tetszett, de nem tudnám megmondani, hogy miről szól.

2. Danielle Steel: Egyszer az életben
Szegény Steelt sajnálom, mert nem igazán maradtak meg bennem a könyvei, pedig van olyan kedvencem, amit ő írt.

3. Abbi Glines: A Vincent fiúk
Valami rémlik, de nem igazán emlékszek egyik könyvre sem.

4.  J.K. Rowling: Harry Potter
Nos, ez kicsit csalás, mivel arra emlékszem, hogy imádtam mind a hét részt, de annyira régen olvastam már, hogy a történésekre nem emlékszem.

5. Stephenie Meyer: Twilight Saga
Nos, ez is elég régi olvasás, azt hiszem szerettem, de nem vennék rá mérget.

2018. január 13., szombat

Leiner Laura - Ég veled (Iskolák Versenye 1.)

Már hétfő óta magammal hordoztam a könyvet, mégis csak tegnap este volt időm elkezdeni és épp most fejeztem be.

Már a legelső oldalnál kiakadtam. Magyar író, magyar könyve, mégis egy angol számból vett idézettel kezdődik. Mi ez? Megértem, ha a történetbe beleszövi, de hogy ezzel kezdeni...

Ezután Laura ismét tudott újat mutatni, most éppen azt, hogy milyen nem kedvelni a főszereplőt. Sosem értettem azokat, akik azt mondták, hogy nem kedvelik egy-egy regény főszereplőjét. Hogy lehet ez? Róla szól a könyv, rajta keresztül látjuk az eseményeket. Mégis, Hannát kifejezetten nem kedveltem. Nem tetszett, hogy sajnáltatja magát, hogy azt hiszi neki a legrosszabb. Én is átéltem azt, amit ő, sőt hosszabb időn keresztül, mégsem viselkedtem így. Az meg, ahogy az apján uralkodik... Értem, hogy félti. De az apja egy felnőtt férfi, ne mondja meg neki, hogy mit csináljon. Ráadásul miért csak az apját félti ennyire? Magával miért nem törődik ugyanúgy, mint vele? Hanna úgy gondolja neki mindent szabad, az apjának meg szinte semmit...

Az iskolai csapatverseny jó ötlet, azonban egyáltalán nem reális az ábrázolás. Nyári szünidőben két hetes versennyel egybekötött nyaralás? Jól hangzik, de Magyarországon a következő pár évtizedben nem lesz ilyen, legalábbis az oktatás jelenlegi állapotából kiindulva.

Nem nagyon jártam táborokba, de szerintem ha már ennyi diák van egy helyen, akkor minimum, hogy tartanak egy bemutatkozó estét, hogy kicsit jobban megismerjék egymást. Vagy én gondolom rosszul? Mert a a könyvben valahogy ez kimaradt. Hanna és társai két csapattal kerülnek közelebbi kapcsolatba, a többiekről szinte semmit nem tudunk. Bár azokról sem sokkal többet, akik közel állnak a lányhoz.

Ami engem még zavart, az az, hogy nem tudott Laura új szereplőket hozni. Annyi összefüggés található régebbi szereplői és a mostaniak között, ami engem már zavart. Pl.:
Reni - Hanna
Kinga - Bernadett
Zsolti - Lóri
Karcsi - Zsombi
Cortez - Kornél
Bálint/Geri - Máté
Ezek csak azok, amik így hirtelen beugrottak, ha tüzetesebben megvizsgálnám, akkor biztos lenne még néhány.

A nehéz kezdet ellenére a könyv egy idő után beindult és élvezhetővé vált. A feladatok ötletesek, a cselekmény pörgősebb lett. A poénok pedig megmentették a könyvet. Na meg Hanna nagyija, aki nagy kedvencem lett, talán mert annyira hasonlít a saját nagymamámra. 😄

Így az olvasás után azt tudom mondani, hogy talán már kinőttem Laura könyveiből. Már az Ég veled megjelenését sem vártam annyira, mint a régebbi megjelenéseket. Ha lesz lehetőségem, akkor lehet elolvasom majd a többi részt, de nem fogok sürgető vágyat érezni rá. Pedig tetszett, hogy végre matekos főszereplőt kapunk, nem pedig olyat, aki mindenből jó (Reni) vagy aki egyáltalán nem jeleskedik a tanulásban (Beka).